Prológus

Prológus

Kai szemszöge: 

Egész életemben így éltem.,, A szüleim meghaltak egy autóbalesetben még mikor 3 voltam... Nem emlékszem az arcukra vagy akár azokra a pillanatokra, amiket együtt éltünk át. A baleset napján zuhogott az eső és apám nem látta az utat, majd nekiütköztünk egy másik kocsinak. Nekem így mesélték..Egyedül én éltem túl akkor... Csak később tudtam meg, hogy anyám az nap várandósan ült be az autóba, de már sem az ő, sem a baba életét nem menthették meg... 

Az életem ezek után hatalmas fordulatot vett. 2 évet töltöttem az árvaházban, mígnem a jelenlegi apám és apám felügyelete alá kerültem. Nos, igen, akkor még fiatalok voltak és nem gondolták, hogy egy gyerek mennyi figyelmet igényel. Kris hamar besokallt a hiszijeimtől, míg Tao gyakran kényeztetett és képzelte azt, hogy fia helyett lánya van, amit Kris megint csak gúnyosan kinevetett. Valamiért Tao-val egyszerűbb volt a társalgás, mint Kris-szel, de ahogy nőttem úgy lett nehéz. 

Tao továbbra is úgy kezelt, mint ha lány lennék, Kris pedig egyre idegesebb lett emiatt. Ők ketten sokat csipkelődtek egymással, de ez csak hozzá tartozott a mindennapjainkhoz. Éreztem, hogy az ő kapcsolatuk valódi, szenvedéllyel teli, még ha másoknak nem is ez volt a normális. Az osztálytársaim alsóban furcsállták, felsőben már piszkáltak vele, Én voltam a fiú, akinek 2 apja van, és egy anyja se...  De hamar rájöttem, hogy nem kell őket szégyelljem, hiszen ők a családom, és míg a "normális" házasságok háromnegyede válással végződött, az én szüleim együtt maradtak...

Kris és Tao szerették a pezsgést. 8 éves koromtól kezdve hordtak a fesztiválokra, koncertekre, amelyeket melegeknek tartottak fent. Gyakran kóboroltam el, míg ők a tánctéren élvezték a muzsikát. A pultos sosem figyelt rám eléggé, én pedig kíváncsian szemlélődtem. Azokon a napokon boldogan játszadoztam, bújtam el és élveztem az ilyenkor rám törő szabadságot. Élveztem ezt az életet. Csak mi hárman, és a néhai negyedik, ötödik. Sehun és Luhan fiatalabbak voltak, mint Kris és Tao,de eléggé hamar megtalálták a közös hangot és így többször átjártak hozzánk a klubos esték után inni. Mikor elég idős lettem, a klub egy eldugott részében találtam rá 2 összefonódó testre. Egymást csókolgatták kéjesen, mígnem az egyik felkapta a fejét:

-A fenébe... Bocsi, de jelenleg nem veszünk be harmadikat. Ez csak a kettőnk ügye-hajolt vissza barátjához egy magas barna hajú férfi. 

-Én nem is... 

-Csak kopj le!-mondta nekem, mielőtt befejezhettem volna.

Az alul lévő szőke hirtelen felkapta a fejét, majd odébb taszigálta a barna hajút:
-Állítsd le magad, Minho! Hogy lehetsz ekkora bunkó? 

-Éppen félbeszakított minket.. 

-Ennyire kiéhezett vagy? Menj és találj akkor valaki mást.. Végeztem...-állt fel a szőke, miközben Minho idegesen mért végig engem. 

-Nem akartalak titeket megzavarni..

-Semmi gond, már úgyis elegem volt... -vette fel a felsőjét, majd odébb rángatott.

-Miért? 

-Untam... Annyira nem volt érdekes kliens. 

-Kliens? 

-Umm.. Azért vagyok itt, hogy szórakoztassam a vendégeket, de néha túl messzire mennek-forgatta meg a szemeit...

-Te egy PLAYBOY vagy?-néztem rá meglepetten...
-Ha úgy veszem, akkor igen, másodállásban.-nézett rám mosolyogva. A váratlan helyzettől nem kaptam levegőt. A srác szöszke haját bámultam, majd szemeim lejjebb tévedtek, egyre lejjebb. Ő elkapta a pillantásomat, majd egyenesen feltette a kérdést:
-Szeretnél egy éjszakát?