Chapter 2- Furcsa Projekt

Chapter 2-Weird Project

Taemin szemszöge:

A mai napon is korán keltem az éjjeli meló után. Fáradt voltam és a testem sajgott a tegnapi kliensektől, akik rám tapadtak. Kai-t 3 napja láttam és azóta se tudtam kiverni a fejemből. Képtelenség, hogy csak én éreztem azt, amit... Megígérte, hogy újra eljön, de nem jelentkezett. A számát nem tudtam és az ismerőseit sem láttam újra nálunk, hogy érdeklődhessek. A vendégek kiszolgálása egyre nehezebb lett számomra, mert csak őt akartam. Ahogy elábrándoztam a 3 napja történtekről, egyszer csak belépett a szobába az öcsém és rám hajított egy párnát:

-Mikor állítod már le az ébresztődet? Már 2-3 perce csörög.

-Oh, ne haragudj Taesun! Egy pillanat-vettem le az órámat a szekrényről és állítottam le. 

-Köszönöm, oh, és anya üzeni, hogy késésben vagy.

-Miii?? Már megint?-pattantam fel az ágyból. Taesun nevetve lépett ki a szobámból, miközben én a fiókokat húzgáltam ki vad erővel. Elővettem egy szimpla farmert és egy pólót, majd gyorsan a fürdőszobába iszkoltam. Pár perc alatt átöltöztem és szaladtam is le:

-Taemin, hova szaladsz? Még nem is reggeliztél?-panaszkodott az anyukám.

-Sajnálom, anya, de sietek. Késésben vagyok-rohantam ki a kapun, miután felkaptam a táskámat, ami szokás szerint alaposan meg volt pakolva. A mai nap különleges volt és én mégis késésben vagyok az első napomon. 

Rengeteget dolgoztam, hogy felvegyenek ide, éjt nappallá téve néztem a rangsorban elfoglalt helyemet. Aztán nem is olyan régen megjött a levél, amire vártam és vele együtt a borsos csekk is, amiben az idei  tanévet ki kellett fizetnem. Ezért vállaltam el több kisebb munkát, köztük a playboy melót is. Reggeltől délig árufeltöltő voltam, délután bárpultos, majd este host. 

A kapun beiszkolva több fiút és lányt pillantottam meg, mind az óráikat nézték át. Előkaptam az órarendemet és elindultam az 502-es terem felé. A többiek már a teremben voltak, de a tanár szerencsére nem így nyugodtan leülhettem a hozzám legközelebb eső szabad helyre. A lányok igyekezték felhívni magukra a figyelmet, én azonban csak bámultam ki a fejemből. A következő pillanatban nyílt az ajtó és a fiúk körül vettek egy újabb tanulót, akit nem láttam tisztán, mert a tömeg eltakarta teljesen. Pár perc múlva a tömeg eltűnt és érdeklődve emeltem fel a fejemet, hogy lássam ki is ez a tanuló, akit ennyire kedvelnek. Nem is tudtam, hogy ismerem... 

Kai szemszöge: 

Ahogy beléptem mindenki körül vett, a régi haverok kíváncsian mértek végig. Poénkodtunk egy ideig, majd a helyükre mentek, én pedig elfoglaltam az ajtó melletti széket. Egy ideje észrevettem, hogy valaki pár perce bámul. Kezdett elegem lenni, hogy merően rám koncentrál, így megfordultam és álmosan ránéztem az illetőre. A szemeim tágra nyíltak,ahogy észrevettem Taemin arcát magam előtt. Mit keres ő itt? 

-Taemin? Hát te meg?-kérdeztem tőle. 

-Úgy látszik egy osztályba kerültünk. Micsoda véletlen-nevetett fel csilingelően. 

Francba! Még az osztályban is ugyanolyan csábító, mint a klubban. Mégis hogyan kéne erre reagálnom? Ez biztos valami próbatétel... Ki kell bírjam, nem csinálhatok semmi olyat, amivel megbolygatnám a jó híremet. Például nem kellene rátapadnom azokra az ajkakra. Még véletlenül sem. Nem itt... De mennyire nagy a kísértés, te jó ég... Nem, Kai.. Ez itt egy munkahely, itt nem lehet enyelegni. Megint azokat a formás, rózsás ajkakat bámultam. A tekintetem nem tudott elszakadni tőle, se a gondolataim. Taemin meglengette előttem a kezét:

-Kai, itt vagy?-tette rá a kezét a vállamra. Értetlenül pislogtam rá.
-Ne haragudj, de nem figyeltem. Mondtál valamit? -pislogtam kettőt, miközben Taemin nevetve elfordult.
-Azt kérdeztem, hogy nincs-e kedved óra után beülni valahova?
-Miért ne? Ráérek, ha minden igaz. Hova menjünk?-kérdeztem lelkesen, de a mondandónkat félbeszakította a pszichológia tanár:

-Látom az idei tanévet is hangosan kezdjük, nem igaz Mr.Kim?-kérdezte gúnyosan.
-Talán egy kicsit, de a kommunikáció fontos része az életünknek, tanár úr!
-Azt meghiszem, Mr. Kim. Remélem, hogy remekül fogja teljesíteni az első feladatát is. Kérem, menjen be a raktárba és az asztalomon lévő kikészített dolgokat hozza ide. Megkapják az első projektjüket-nevetett fel a tanárom, én pedig kíváncsian vártam ezúttal mivel fogja elvenni a kedvemet. A raktárban lévő asztalon talált dolgoktól hátrahőköltem. Mire kellenek a bilincsek?

Felkaptam az összeset és kihordtam a tanárnak. Mr. Kim felemelt egyet a bilincsek közül, majd belekezdett monológjába:
-Mint azt tudják, ezt az órát az emberi viselkedés és a lélek megismerésének szenteljük. Éppen ezért az első projektünk is ehhez kapcsolódik. 24 óráig össze lesznek kötve az egyik bajtársukkal, így tanulmányozva a személyiségét. A tanáraikkal beszéltem, egyiknek sem volt ellenvetése a projektemmel kapcsolatban, magának, az igazgatónak sem. Remélem senkinek nincs ellenvetése itt sem. A 24 óra közben szeretném, ha vezetnének egy naplót a társuk viselkedéséről és az önökéről is. Itt az ideje, hogy kijelöljem a párokat-mondta, majd elkezdte összeszedni az embereket és a társukat. Mindegyikőjük kapott egy bilincset, én következtem.

-Mr. Kim, remélem idén is megörvendeztet minket tréfáival, de egyben hozza a megkívánt tanulmányi szintet is. Nehéz feladattal látom el önt a természetéért és mert rengeteget várok el öntől. Az új diákkal dolgozik.
-Fantasztikus. Mr. Kim, maga mindig rám hagyja a nehéz falatokat-mondtam hűvös mosollyal.
-Mert tudom, hogy megoldja őket-mosolygott rám az öreg. Taemin-ra néztem, aki biztatóan elmosolyodott. 24 óra Taemin-nal? Nem is olyan rossz. Talán még élvezni is fogom az öreg feladatát. Magamban mosolyogtam, és gondolkodtam azon mennyi minden fér bele ebbe a 24 órába. A következő pillanatban a bilincs kattant és hivatalosan is össze lettünk kötve...