Chapter 3-Az a 24 óra...

Chapter 3-That 24 hours...

Taemin szemszöge: 

Ha most azt mondom, hogy megütöttem a főnyereményt, az túlzásnak számít? Egy teljes nap Kai-jal, nekem végem van! Egyszerűen nem is tudom elhinni... A tanár szavaira odafigyelve a feladaton is elgondolkodtam... A bilincs összeköt minket, tehát egyikünk sem tud külön, a saját dolgára figyelni. Hogy fogok elmenni dolgozni így? A fenébe, erre nem gondoltam. Mielőtt meg tudnám kérdezni, a csengő szakítja félbe a professzor szavait és a már el is tűnik, mintha soha nem is láttuk volna. Körülöttünk mindenki a bilincseit piszkálja, mérve, hogy mekkora távolságot tudnak tartani a másoktól. Én is lenézek a kezeinket összeköti bilincsre, majd az előttem lévő kulcsokra.

-Miért kaptunk ennyi kulcsot?-kérdem, miközben a többieknél lévő 2 kulcsot összemérem a mi 15 kulcsunkkal...
-Nem hallottad? A professzor meg akarja nehezíteni a dolgunkat. Minden kulcs mást nyit és csak 1 igazi van. Ha azt elvesztjük, akkor vész helyzet esetén se tudunk külön válni.
-Értem, akkor mindent meg kell tennünk a jó eredmény érdekében, nem igaz?-kérdezem lelkesen, miközben Kai végigmér.

A szemeit vizslatom, majd egyszer csak ő is rám emeli tekintetét. Pillantásunk összefonódik, míg nem a következő pillanatban az egyik lány felsikkant. A partnere gúnyosan kacag, a lány pedig elpirul. A többiek nevetnek, miközben a lány félig suttogva, félig dühöngve megszólal:
-Nem, egyszerűen nem töltjük együtt az éjszakát. Ez csak egy feladat, nem "biológiai gyakorlat".
-Ugyan, ne kéresd magad. Mindig próbálod fent tartani ezt a jó kislányos sémát, de mindannyian tudjuk, hogy ennél több is rejlik benned-mondja a srác, aki valahonnan ismerős. Nem tudom honnan, de ismerős az arca, mintha már láttam volna valahol. A lány két copfja közül megragadja az egyiket, majd meghúzkodja. A lány csak duzzogva elfordul:

-Ugyan már, Jessica. Miért nem szórakozunk egy kicsit? Rád férne egy kis lazulás..-ölelte át a vállát. Kai is feléjük pillant, az arcára kiül egyfajta undor, majd megrázza a fejét. Jessica rá pillant, szemeiből süt a segélykérés, de Kai a földet bámulja.

-Hagyj békén-rázza le a srác kezét Jessica egy idő után. A srác elhúzza a száját, de nem közelíti meg Jessica-t újra. Kai-ra nézek, aki továbbra is őket nézi, de mikor Jessica ránéz ő csak elhúzza a fejét, megragadja a kezem, és távozunk az óráról. Fejemmel hátranézve Jessica könnyes szemeivel találkozom, ahogy Kai után mered.

Kai szemszöge:

Taemin-t megragadva nagy léptekkel indulok el valahová. Nem tudom hová, csak minél messzebb. Ajtókat nyitogatok, mígnem bevágódom a raktárba. Taemin sietve lohol utánam..Nem is vettem észre, hogy rángatom magammal. Hirtelen megállok, ő pedig neki ütközik a hátamnak. Behunyom a szemeimet... Lassan megérzem az ujjait a derekamon, az ujjaitól megborzongok. Az eszemet vesztem, az egyszer biztos, miközben a szemeim kinyílnak és észreveszem milyen áthatóan néz rám, ahogy a kezei lassú köröket írnak le a mellkasomon.

Olyan lassan ölel meg, hogy akár évekig is eltarthatna, de olyan izgatóan, hogy élvezném is, ha évekig ezt tenné. A levegőt nehezen veszem. Szabad kezemmel közelebb húzom. A fejem a vállához ütődik. A pólóját arrébb húzom, majd a bőrét kezdem el lassan szívogatni a nyakánál. A feje jobbra dől, így teljes teret adva nekem. Halkan felnyög, majd a hajamba túr. A kezemmel kitapintom a felsője alját, majd feljebb húzom. A bilincs zavar, Taemin pedig újra nyög, de most nem a csókjaimtól. Őt is a bilincs bántja, ahogy engem is. A bilincsezett kezét közel húzom a számhoz, majd csókot lehelek a vörösödő csuklójára. Szemei tágra nyílnak a meglepődéstől.

-Valami gond van?-kérdem halkan, miközben elhúzódom.
-Nem, dehogy.... Csak egyik kliensem se volt ilyen figyelmes velem..-zihálja.
-Én nem..nem vagyok a klienseid egyike-mondom neki halkan. A hangom reszelős, még mindig látom az Ő segélykérő pillantásait.... Segítenem kellett volna? Mégis mit kellett volna tegyek? A gondolataimtól elkomorodom, kezdek újra meginogni...

Taemin a következő pillanatban az állam alá nyúlt, majd szenvedélyesen megcsókolt. A lélegzetem is elakadt olyan gyorsan történt mindez. A komor gondolataim eltűntek szempillantás alatt, a helyükbe pedig boldog, rózsaszín ködös emlékek kúsztak be. A csókja felperzselt teljesen. A perzselő tűz csak úgy száguldozott az ereimben, elfelejtetve Jessica-t. A szám mosolyra nyílt, miközben Taemin tovább csókolt, engem levegő nélkül hagyva. Az ajtó felől nyikorgást hallottam...Majd a következő pillanatban puffanást... Taemin-nal a lehető leggyorsabban szétreppentünk.

 Jessica a földön kuporgott, a mappáit rendezgetve, amelyek leestek. Nem nézett rám,csupán egyszer, de pillantása mindent elárult. Ugyanolyan volt, mint régen.. Mint akkor...