Chapter 4-A múlt...

Chapter 4-The past...

3 évvel ezelőtt: 

Kai szemszöge: 

Az utolsó napsugarakat kiélvezve indultam sétára a kutyámmal, Jjang Gu-val. Kris és Tao így kettesben tölthettek egy kis időt ahelyett, hogy előttem falják egymást. Nem zavart sosem, ha kicsit romantikáztak, de vettem a jeleket Kris-től, hogy már rég volt egy igazán hangulatos estéjük. Reméltem, hogy valóban élvezik ezt a kis időt, amit hagytam és legfőképpen abban bíztam, hogy nem zavarok majd bele semmibe. 

Minden rendben ment, a séta csak megnyugtatott. Mostanában sokat kellett tanuljak és sokat is gondolkoztam. Éppen ezért Tao-nak, Kris-nek, Jjang Gu-nak és nekem is jól jött ez a helyzet, habár nem sokat szeret sétálni Jjang Gu. Kris szerint az én hibám, hogy már csak kézben lehet őt hordozni. Szerintem azonban Jjang Gu rájött, hogy minek sétáljon, ha van ilyen remek gazdája, aki a kezében hordozza őt. Tehát ellustult... 

Az idő besötétedett hamar, nekem pedig elzsibbadt a karom Jjang Gu súlyától. 

-Ne haragudj, de itt az ideje a sétának-tettem le gyengéden.

 A kutyám azonban, ahogy kikerült a kezemből, elszaladt. Nem hagyhattam, hogy elkóboroljon, hiszen már családtagnak számított és tudtam, hogy egyedül nem találna haza, így követtem. Lazán kocogtam, míg meg nem láttam egy ház ajtaja előtt. 

-Jjang Gu, gyere ide-próbálkoztam, de rám se hederített. Elkezdtem fütyülni és magam felé édesgetni, de ő teljes erejével az ajtóra koncentrált és hamarosan nyüszíteni kezdett. 

-Mi a baj?-néztem rá feszülten. Hamarosan nagy csapkodásra lettem figyelmes és kiabálásra. 

-Kérlek, ígérem többet nem fordul elő. Rendbe hozom a dolgokat. Kérlek, Hyunsik...-hallottam bentről egy kétségbeesett női hangot.

-Tudod te hanyadjára teszel ilyen ígéreteket? Elegem van belőled..-válaszol Hyunsik. 

-Kifizetem...esküszöm, megteszem..-a következő pillanatban csapódást hallottam, majd egyre idegesebb lettem. 

Még egyszer megpróbáltam arrébb terelni Jjang Gu-t, de ő ahelyett, hogy hallgatott volna rám, inkább beugrott a kutya nyílásban. Ennél nagyobb bajban nem is lehettem volna. 

-Francba...-szitkozódtam, de nem tehettem mást ki kellett hozzam a kutyát onnan. Az ajtót résnyire nyitottam és beiszkoltam. A ház tiszta volt és hatalmas. Nem is tudtam merre keressem a kutyusomat, de gyorsan meg kellett találjam, mielőtt valaki engem talál meg. 

-Hol vagy?-kérdezte Hyunsik mézes-mázosan, a hátamon pedig felállt a szőr az álszentségtől. Egy kar ragadott meg és fogta be a számat, mielőtt kiabálhattam volna. Megfordultam és egy egész testében reszkető lánnyal találtam szemben magam.

-Te-telefon? -dadog, én pedig nem értem mit is szeretne.. 

-Telefon?-kérdezek vissza. 

-Megtalált minket... Meg fog halni.. Ki kell hívnunk a rendőrséget. Fegyvere van-mondja zihálva, miközben elfojt egy sikolyt. 

-Ki fog meghalni? 

-A barátnőm... Nálam bújtattuk el, de még így is.. Fegyvere van, és használni fogja.. Kérlek, mentsd meg!-kapaszkodik belém. Nem tudom mit tegyek. A következő pillanatban Jessica a konyha irányába mutat hitetlenkedve és meglátom, ahogy felsikolt egy másik lány. Rúgkapál, csapkod,védekezik Hyunsik csapásai elől, de neki csapódik a konyha szekrénynek és teste elernyed, miután a feje koppan a padlón.

-Hol van a barátnőd, Yoona? Nem válaszolsz? Akkor szórakozzunk egy kicsit... -mondja mesterkélt hangon a mocskos gazember. 

Jelen:  

Taemin szemszöge:  

Jessica miatt félbe kellett hagyjuk, amit elkezdtünk, de nem mérgelődöm. Kai állapota izgat a leginkább. Egész nap csendes, alig szól egy szót is, miután Jess rajtakapott minket. A nap hamar véget ér számunkra úgy , hogy alig beszélünk. Az estét náluk töltöm, Kai szülei izgatottan fogadnak, miután nálam összeszedtük a holmimat:
-Kai, ő a múltkori barátod? -kérdez Tao.
-Nos, igen, Taemin, ők itt a szüleim: Tao és Kris.
-Mi ez a bilincs? Csak nem szado-mazo dolgokba vágtatok máris?-kérdez Kris kaján vigyorral.
-Ajj, hallgass el, mégis miről beszélsz a fiatalok előtt?-vágja hátba Tao Kris-t, én pedig halkan felkuncogok, nézve a házaspári civódásukat. Kai mellettem fáradtan felsóhajt, majd halkan dünnyögi:
-Csak iskolai feladat, ha nem haragszotok mi most elmennénk... Jó éjt!-hadarta, majd már elkezdett húzni maga után. Visszanézve még láttam, ahogy Tao ráncolja a homlokát, ami nem jelentett túl sok jót.

-Ez itt a szobám. Nincs külön ágyam, tehát, kénytelen leszel velem aludni, ha ez nem zavar-mondja.
-Nem, ez tökéletes-mondom, és igyekszem leplezni a boldogságomat.
A fürdőt nézem vágyakozva, mert nagyon szívesen vennék már egy jó forró fürdőt. Kai-jal találkozik a tekintetem, majd egyszerre bámulunk a bilincsre.
-Hogy fogunk fürdeni?-kérdem. Ő csak idegesen nézi a kettőnket összekötő bilincset, majd felemeli a mutatóujját, mint aki rájött:
-A kulcsok!-kiáltunk egyszerre. Idegesen matatok a farmerem zsebeiben, ahogy ő is. Nem találom még azután se, hogy átnéztem a táskámat. Kai is feszülten túr bele a hajába.

-Most mit teszünk?-teszem fel a kérdést. Kai mélyen a szemembe néz és úgy suttogja a szavakat:
-Együtt fürdünk..

Chapter 3-Az a 24 óra...

Chapter 3-That 24 hours...

Taemin szemszöge: 

Ha most azt mondom, hogy megütöttem a főnyereményt, az túlzásnak számít? Egy teljes nap Kai-jal, nekem végem van! Egyszerűen nem is tudom elhinni... A tanár szavaira odafigyelve a feladaton is elgondolkodtam... A bilincs összeköt minket, tehát egyikünk sem tud külön, a saját dolgára figyelni. Hogy fogok elmenni dolgozni így? A fenébe, erre nem gondoltam. Mielőtt meg tudnám kérdezni, a csengő szakítja félbe a professzor szavait és a már el is tűnik, mintha soha nem is láttuk volna. Körülöttünk mindenki a bilincseit piszkálja, mérve, hogy mekkora távolságot tudnak tartani a másoktól. Én is lenézek a kezeinket összeköti bilincsre, majd az előttem lévő kulcsokra.

-Miért kaptunk ennyi kulcsot?-kérdem, miközben a többieknél lévő 2 kulcsot összemérem a mi 15 kulcsunkkal...
-Nem hallottad? A professzor meg akarja nehezíteni a dolgunkat. Minden kulcs mást nyit és csak 1 igazi van. Ha azt elvesztjük, akkor vész helyzet esetén se tudunk külön válni.
-Értem, akkor mindent meg kell tennünk a jó eredmény érdekében, nem igaz?-kérdezem lelkesen, miközben Kai végigmér.

A szemeit vizslatom, majd egyszer csak ő is rám emeli tekintetét. Pillantásunk összefonódik, míg nem a következő pillanatban az egyik lány felsikkant. A partnere gúnyosan kacag, a lány pedig elpirul. A többiek nevetnek, miközben a lány félig suttogva, félig dühöngve megszólal:
-Nem, egyszerűen nem töltjük együtt az éjszakát. Ez csak egy feladat, nem "biológiai gyakorlat".
-Ugyan, ne kéresd magad. Mindig próbálod fent tartani ezt a jó kislányos sémát, de mindannyian tudjuk, hogy ennél több is rejlik benned-mondja a srác, aki valahonnan ismerős. Nem tudom honnan, de ismerős az arca, mintha már láttam volna valahol. A lány két copfja közül megragadja az egyiket, majd meghúzkodja. A lány csak duzzogva elfordul:

-Ugyan már, Jessica. Miért nem szórakozunk egy kicsit? Rád férne egy kis lazulás..-ölelte át a vállát. Kai is feléjük pillant, az arcára kiül egyfajta undor, majd megrázza a fejét. Jessica rá pillant, szemeiből süt a segélykérés, de Kai a földet bámulja.

-Hagyj békén-rázza le a srác kezét Jessica egy idő után. A srác elhúzza a száját, de nem közelíti meg Jessica-t újra. Kai-ra nézek, aki továbbra is őket nézi, de mikor Jessica ránéz ő csak elhúzza a fejét, megragadja a kezem, és távozunk az óráról. Fejemmel hátranézve Jessica könnyes szemeivel találkozom, ahogy Kai után mered.

Kai szemszöge:

Taemin-t megragadva nagy léptekkel indulok el valahová. Nem tudom hová, csak minél messzebb. Ajtókat nyitogatok, mígnem bevágódom a raktárba. Taemin sietve lohol utánam..Nem is vettem észre, hogy rángatom magammal. Hirtelen megállok, ő pedig neki ütközik a hátamnak. Behunyom a szemeimet... Lassan megérzem az ujjait a derekamon, az ujjaitól megborzongok. Az eszemet vesztem, az egyszer biztos, miközben a szemeim kinyílnak és észreveszem milyen áthatóan néz rám, ahogy a kezei lassú köröket írnak le a mellkasomon.

Olyan lassan ölel meg, hogy akár évekig is eltarthatna, de olyan izgatóan, hogy élvezném is, ha évekig ezt tenné. A levegőt nehezen veszem. Szabad kezemmel közelebb húzom. A fejem a vállához ütődik. A pólóját arrébb húzom, majd a bőrét kezdem el lassan szívogatni a nyakánál. A feje jobbra dől, így teljes teret adva nekem. Halkan felnyög, majd a hajamba túr. A kezemmel kitapintom a felsője alját, majd feljebb húzom. A bilincs zavar, Taemin pedig újra nyög, de most nem a csókjaimtól. Őt is a bilincs bántja, ahogy engem is. A bilincsezett kezét közel húzom a számhoz, majd csókot lehelek a vörösödő csuklójára. Szemei tágra nyílnak a meglepődéstől.

-Valami gond van?-kérdem halkan, miközben elhúzódom.
-Nem, dehogy.... Csak egyik kliensem se volt ilyen figyelmes velem..-zihálja.
-Én nem..nem vagyok a klienseid egyike-mondom neki halkan. A hangom reszelős, még mindig látom az Ő segélykérő pillantásait.... Segítenem kellett volna? Mégis mit kellett volna tegyek? A gondolataimtól elkomorodom, kezdek újra meginogni...

Taemin a következő pillanatban az állam alá nyúlt, majd szenvedélyesen megcsókolt. A lélegzetem is elakadt olyan gyorsan történt mindez. A komor gondolataim eltűntek szempillantás alatt, a helyükbe pedig boldog, rózsaszín ködös emlékek kúsztak be. A csókja felperzselt teljesen. A perzselő tűz csak úgy száguldozott az ereimben, elfelejtetve Jessica-t. A szám mosolyra nyílt, miközben Taemin tovább csókolt, engem levegő nélkül hagyva. Az ajtó felől nyikorgást hallottam...Majd a következő pillanatban puffanást... Taemin-nal a lehető leggyorsabban szétreppentünk.

 Jessica a földön kuporgott, a mappáit rendezgetve, amelyek leestek. Nem nézett rám,csupán egyszer, de pillantása mindent elárult. Ugyanolyan volt, mint régen.. Mint akkor... 

News for you! :)

 News

Sziasztok! :) Az iskola kinyitotta kapuit és nekem is kevesebb időm lett posztolni, mint a többi írónak is. Ennek ellenére jelenleg is dolgozom az új fejezeten,de még nincs kész teljesen. Nem nagyon szeretem az olvasókat olvasnivaló nélkül hagyni, illetve szeretnélek is megismerni titeket, így átgondoltam a dolgokat és szeretnék egy csoportot megnyitni, ahol naponta kisebb információmorzsákat osztanék meg veletek, illetve szívesen beszélgetek az egyes fejezetekről és válaszolnék is pár kérdésre, amit a csoportban nem szoktam. Mint azt néhányan tudjátok 2 másik blogot is vezetek. 2 hetero és egy kezdetleges yaoim van, így nem tudom, hogy egy nagy csoportot vagy 3 kisebbet csináljak. Számomra egy nagy kezelése egyszerűbb lenne, ahol áttárgyalnék mindent, de a döntés a ti kezetekben van. Tehát megkérnélek titeket, hogy jelentkezzetek, hogy ki érdeklődik a csoport iránt és mégis hányat csináljak! Előre is köszönöm a segítséget! :) <3

Chapter 2- Furcsa Projekt

Chapter 2-Weird Project

Taemin szemszöge:

A mai napon is korán keltem az éjjeli meló után. Fáradt voltam és a testem sajgott a tegnapi kliensektől, akik rám tapadtak. Kai-t 3 napja láttam és azóta se tudtam kiverni a fejemből. Képtelenség, hogy csak én éreztem azt, amit... Megígérte, hogy újra eljön, de nem jelentkezett. A számát nem tudtam és az ismerőseit sem láttam újra nálunk, hogy érdeklődhessek. A vendégek kiszolgálása egyre nehezebb lett számomra, mert csak őt akartam. Ahogy elábrándoztam a 3 napja történtekről, egyszer csak belépett a szobába az öcsém és rám hajított egy párnát:

-Mikor állítod már le az ébresztődet? Már 2-3 perce csörög.

-Oh, ne haragudj Taesun! Egy pillanat-vettem le az órámat a szekrényről és állítottam le. 

-Köszönöm, oh, és anya üzeni, hogy késésben vagy.

-Miii?? Már megint?-pattantam fel az ágyból. Taesun nevetve lépett ki a szobámból, miközben én a fiókokat húzgáltam ki vad erővel. Elővettem egy szimpla farmert és egy pólót, majd gyorsan a fürdőszobába iszkoltam. Pár perc alatt átöltöztem és szaladtam is le:

-Taemin, hova szaladsz? Még nem is reggeliztél?-panaszkodott az anyukám.

-Sajnálom, anya, de sietek. Késésben vagyok-rohantam ki a kapun, miután felkaptam a táskámat, ami szokás szerint alaposan meg volt pakolva. A mai nap különleges volt és én mégis késésben vagyok az első napomon. 

Rengeteget dolgoztam, hogy felvegyenek ide, éjt nappallá téve néztem a rangsorban elfoglalt helyemet. Aztán nem is olyan régen megjött a levél, amire vártam és vele együtt a borsos csekk is, amiben az idei  tanévet ki kellett fizetnem. Ezért vállaltam el több kisebb munkát, köztük a playboy melót is. Reggeltől délig árufeltöltő voltam, délután bárpultos, majd este host. 

A kapun beiszkolva több fiút és lányt pillantottam meg, mind az óráikat nézték át. Előkaptam az órarendemet és elindultam az 502-es terem felé. A többiek már a teremben voltak, de a tanár szerencsére nem így nyugodtan leülhettem a hozzám legközelebb eső szabad helyre. A lányok igyekezték felhívni magukra a figyelmet, én azonban csak bámultam ki a fejemből. A következő pillanatban nyílt az ajtó és a fiúk körül vettek egy újabb tanulót, akit nem láttam tisztán, mert a tömeg eltakarta teljesen. Pár perc múlva a tömeg eltűnt és érdeklődve emeltem fel a fejemet, hogy lássam ki is ez a tanuló, akit ennyire kedvelnek. Nem is tudtam, hogy ismerem... 

Kai szemszöge: 

Ahogy beléptem mindenki körül vett, a régi haverok kíváncsian mértek végig. Poénkodtunk egy ideig, majd a helyükre mentek, én pedig elfoglaltam az ajtó melletti széket. Egy ideje észrevettem, hogy valaki pár perce bámul. Kezdett elegem lenni, hogy merően rám koncentrál, így megfordultam és álmosan ránéztem az illetőre. A szemeim tágra nyíltak,ahogy észrevettem Taemin arcát magam előtt. Mit keres ő itt? 

-Taemin? Hát te meg?-kérdeztem tőle. 

-Úgy látszik egy osztályba kerültünk. Micsoda véletlen-nevetett fel csilingelően. 

Francba! Még az osztályban is ugyanolyan csábító, mint a klubban. Mégis hogyan kéne erre reagálnom? Ez biztos valami próbatétel... Ki kell bírjam, nem csinálhatok semmi olyat, amivel megbolygatnám a jó híremet. Például nem kellene rátapadnom azokra az ajkakra. Még véletlenül sem. Nem itt... De mennyire nagy a kísértés, te jó ég... Nem, Kai.. Ez itt egy munkahely, itt nem lehet enyelegni. Megint azokat a formás, rózsás ajkakat bámultam. A tekintetem nem tudott elszakadni tőle, se a gondolataim. Taemin meglengette előttem a kezét:

-Kai, itt vagy?-tette rá a kezét a vállamra. Értetlenül pislogtam rá.
-Ne haragudj, de nem figyeltem. Mondtál valamit? -pislogtam kettőt, miközben Taemin nevetve elfordult.
-Azt kérdeztem, hogy nincs-e kedved óra után beülni valahova?
-Miért ne? Ráérek, ha minden igaz. Hova menjünk?-kérdeztem lelkesen, de a mondandónkat félbeszakította a pszichológia tanár:

-Látom az idei tanévet is hangosan kezdjük, nem igaz Mr.Kim?-kérdezte gúnyosan.
-Talán egy kicsit, de a kommunikáció fontos része az életünknek, tanár úr!
-Azt meghiszem, Mr. Kim. Remélem, hogy remekül fogja teljesíteni az első feladatát is. Kérem, menjen be a raktárba és az asztalomon lévő kikészített dolgokat hozza ide. Megkapják az első projektjüket-nevetett fel a tanárom, én pedig kíváncsian vártam ezúttal mivel fogja elvenni a kedvemet. A raktárban lévő asztalon talált dolgoktól hátrahőköltem. Mire kellenek a bilincsek?

Felkaptam az összeset és kihordtam a tanárnak. Mr. Kim felemelt egyet a bilincsek közül, majd belekezdett monológjába:
-Mint azt tudják, ezt az órát az emberi viselkedés és a lélek megismerésének szenteljük. Éppen ezért az első projektünk is ehhez kapcsolódik. 24 óráig össze lesznek kötve az egyik bajtársukkal, így tanulmányozva a személyiségét. A tanáraikkal beszéltem, egyiknek sem volt ellenvetése a projektemmel kapcsolatban, magának, az igazgatónak sem. Remélem senkinek nincs ellenvetése itt sem. A 24 óra közben szeretném, ha vezetnének egy naplót a társuk viselkedéséről és az önökéről is. Itt az ideje, hogy kijelöljem a párokat-mondta, majd elkezdte összeszedni az embereket és a társukat. Mindegyikőjük kapott egy bilincset, én következtem.

-Mr. Kim, remélem idén is megörvendeztet minket tréfáival, de egyben hozza a megkívánt tanulmányi szintet is. Nehéz feladattal látom el önt a természetéért és mert rengeteget várok el öntől. Az új diákkal dolgozik.
-Fantasztikus. Mr. Kim, maga mindig rám hagyja a nehéz falatokat-mondtam hűvös mosollyal.
-Mert tudom, hogy megoldja őket-mosolygott rám az öreg. Taemin-ra néztem, aki biztatóan elmosolyodott. 24 óra Taemin-nal? Nem is olyan rossz. Talán még élvezni is fogom az öreg feladatát. Magamban mosolyogtam, és gondolkodtam azon mennyi minden fér bele ebbe a 24 órába. A következő pillanatban a bilincs kattant és hivatalosan is össze lettünk kötve...

Chapter 1- The Chemistry between Us

Chapter 1-The Chemistry between Us

Kai szemszöge: 

A szavai a fülemben visszhangoztak: -Szeretnél egy éjszakát? 

Fenébe is, hát persze, hogy szerettem volna. Egy ideje én és a partnerem külön mentünk és azóta nem igazán voltam senkivel. Pontosan 4 hónapja. Kisebb futó kalandjaim voltak, de semmi különleges, amitől éreznék valamit. Nem volt meg bennem és az egy éjszakásaimban az igazi bizsergető szeretkezés. Csak durván egymásnak estünk, majd reggel ott hagytam őket... Egyikőjük sem volt olyan, akivel éreztem volna bármi komolyabbat, így egy ideje már az egy éjszakásak kalandok sem izgattak. Most mégis itt voltam, egy klubban, egy olyan sráccal, aki izgatta a fantáziámat ezzel a furcsa énjével. 

Hamar meggondoltam magam és a következő szavak csúsztak ki a számon: 

-Köszi, de most nem...

-Visszautasítasz? Miért? A pénz miatt? -csendben hallgattam.

-Mivel sikerült kimentened szorult helyzetemből, így felajánlom szolgálataimat ingyen. Törlesztésként.

-Nem kérem a törlesztésedet. 

-Furcsa egy srác vagy, mások már kapva kaptak volna az alkalmon. Érdekes... 

-Micsoda?-kérdeztem tőle, miközben az agyamban máris egy kép zajlott le, ahogy én és a szöszi  mámorosan kiélvezzük az este hátralevő részét. Talán még reggel is maradnék egy kicsit,ha igazán jó volt a menet. Kezdtem beindulni ettől az idegen, szöszi sráctól... 

-Érdekes,hogy elutasítasz, pedig te is a férfiakhoz vonzódsz. Látom rajtad, hogy majd megveszel egy kis mókáért. Talán a párod miatt nem akarod? 

-Nincsen párom. Szingli vagyok. 

-Akkor mégis hogyan tudod így visszafogni magad? Mi késztet erre?-állta el az utamat, miközben igyekeztem elsétálni, mielőtt újra el kap a szeretkezés utáni vágy, amit biztosan nem kapok meg. Nem akartam egy újabb éjszakát olyannal, akivel nem volt időnk megkedvelni, se megszeretni egymást. Nekem az a szenvedély kellett, amit hónapok óta nem tapasztaltam. Újra érezni akarom, ahogy ég a bőröm a melegtől, a forrón ölelő karokat és azt, hogy ez igazi... 

-Nem vagyok odáig az egy éjszakás kapcsolatokért. Ennyi. Nos, ha most megbocsátasz, akkor én megyek is...-mondtam, de a srác megállított. 

-Nézd, nekem tényleg lenne kedvem csevegni veled, de...-nem tudtam befejezni a mondatot, mert az ujjaival végigsimított a kezemen. A kezemet elöntötte az elektromos szikrák jóleső érzése. Mi történik velem? A légzés nehézzé vált. Egyre közelebb jött, majd pihekönnyű csókot lehelt az ajkaimra. Teljesen felrázott vele és többet akartam... Még többet.,, Azt akartam, hogy újra és újra megcsókoljon egyre mélyebben, mert szükségem volt erre a közelségre és a szikrákra. 

Megrészegültem a varázstól... A következő csókot már én adtam. Halkan felnyögött, miközben a száját harapdáltam. Ő is többet akart.... A szikrák újra pattogni kezdtek közöttünk, ahogy közelebb húztam magamhoz. A hajamba túrt, én pedig a csípőjére tettem a kezeimet. A csókjaink hevesebbek lettek, a levegő füllött. Csak rá koncentráltam és arra, hogy mennyire vágyom egy olyan fiú után, akit alig pár perce ismerek. A klub megszűnt, csak én és ő maradtunk, a vágyainkkal együtt. 

A következő pillanatban szétröppentünk, de nem is volt időnk, hogy újra megtehessük, amire vágytunk, mert Kris jelent meg előttem egy elázott Tao-val. 

-Sajnálom, hogy megzavarlak Kai, de Tao megint többet ivott a kelleténél és kész ház sárkánnyá változott...

-Mégis...Mit képzelsz magadról? A fiúnk és a barátja előtt.. szidsz..-tántorgott Tao. Ha sokat ivott, akkor újabb vitatkozásra lehetett számítani közte és Kris között. Ilyenkor nem hallgatott másra, csak rám.

-Jól van, kicsit túlzásba vitted a mai partit, de semmi gond csinálok majd reggel hínárlevest, hogy jobban légy. Kai, legközelebb bemutathatnád az új ismerősödet.. Kit is?-nyugtatgatta Kris Tao-t, majd hozzám fordult válaszért. 

-Taemin vagyok, örvendek a szerencsének-fogott vele kezet Taemin.

-Tao, ne aggódj nemsokára hazamegyünk. Egy pillanat, Kris-mondtam, miközben visszafordultam Taemin-hoz.

-Sajnálom, de nekem mennem kell. Jól éreztem magam, és talán újra eljövök ide-kacsintottam rá. 

-Hát még én... Egyik kliensemmel se volt még hasonló érzésem. Különleges vagy...-mondta alig ejtve ki a szavakat, azokon a tökéletes ajkakon. 

-Még megkereslek, most viszont mennem kell-mondtam, miközben hallottam, ahogy a háttérben Tao Kris-nek siránkozik arról, hogy már nem is hívom őt se anyának, se apának, mert felnőttem. Kris igyekezett megtalálni vele a közös hangot, de ilyenkor Tao-nak már csak egy ágyra volt szüksége. 

-Még találkozunk!-suttogtam Taemin-nak búcsúzóul, majd elindultam Kris után. Hátra-hátra pillantottam, hogy még többször lássam őt, mielőtt csak pár hét múlva láthatom majd a suli miatt. 

-Jössz, Kai? -nézett hátra Kris. 

-Igen, itt vagyok. Megyek-mondtam, miközben utat törtünk a tömegben. 

Hazafelé még mindig a váratlanul rám törő elektromos sistergés járt az agyamban. Újra akartam érezni, bármit megtettem volna, hogy újra érezzem, amit akkor. A csókot felidézve jóleső bizsergés töltött el. Ő járt az eszemben egyfolytában. Tao-t hamar ágyba kellett parancsolni, mert jobban elázott, mint szokott. Ahogy eldőlt az ágyon Kris Tao fölé hajolva, még egy utolsó csókot adott neki. Így búcsúzott el tőle az éjszaka folyamán, míg aludtak. 

A jelenet többször is lejátszódott a fejemben, ahogy elképzeltem, hogy én is lágy jó éjt csókot lehelek valakinek az ajkaira, akitől a szikrák fellángolnak. Jelenleg Taemin tűnt az egyetlennek, akivel ez megvalósulhat, de vele csak hetek múlva lesz esélyem találkozni.  Legalábbis így gondoltam, ugyanis a legváratlanabb helyen botlottunk egymásba...

Prológus

Prológus

Kai szemszöge: 

Egész életemben így éltem.,, A szüleim meghaltak egy autóbalesetben még mikor 3 voltam... Nem emlékszem az arcukra vagy akár azokra a pillanatokra, amiket együtt éltünk át. A baleset napján zuhogott az eső és apám nem látta az utat, majd nekiütköztünk egy másik kocsinak. Nekem így mesélték..Egyedül én éltem túl akkor... Csak később tudtam meg, hogy anyám az nap várandósan ült be az autóba, de már sem az ő, sem a baba életét nem menthették meg... 

Az életem ezek után hatalmas fordulatot vett. 2 évet töltöttem az árvaházban, mígnem a jelenlegi apám és apám felügyelete alá kerültem. Nos, igen, akkor még fiatalok voltak és nem gondolták, hogy egy gyerek mennyi figyelmet igényel. Kris hamar besokallt a hiszijeimtől, míg Tao gyakran kényeztetett és képzelte azt, hogy fia helyett lánya van, amit Kris megint csak gúnyosan kinevetett. Valamiért Tao-val egyszerűbb volt a társalgás, mint Kris-szel, de ahogy nőttem úgy lett nehéz. 

Tao továbbra is úgy kezelt, mint ha lány lennék, Kris pedig egyre idegesebb lett emiatt. Ők ketten sokat csipkelődtek egymással, de ez csak hozzá tartozott a mindennapjainkhoz. Éreztem, hogy az ő kapcsolatuk valódi, szenvedéllyel teli, még ha másoknak nem is ez volt a normális. Az osztálytársaim alsóban furcsállták, felsőben már piszkáltak vele, Én voltam a fiú, akinek 2 apja van, és egy anyja se...  De hamar rájöttem, hogy nem kell őket szégyelljem, hiszen ők a családom, és míg a "normális" házasságok háromnegyede válással végződött, az én szüleim együtt maradtak...

Kris és Tao szerették a pezsgést. 8 éves koromtól kezdve hordtak a fesztiválokra, koncertekre, amelyeket melegeknek tartottak fent. Gyakran kóboroltam el, míg ők a tánctéren élvezték a muzsikát. A pultos sosem figyelt rám eléggé, én pedig kíváncsian szemlélődtem. Azokon a napokon boldogan játszadoztam, bújtam el és élveztem az ilyenkor rám törő szabadságot. Élveztem ezt az életet. Csak mi hárman, és a néhai negyedik, ötödik. Sehun és Luhan fiatalabbak voltak, mint Kris és Tao,de eléggé hamar megtalálták a közös hangot és így többször átjártak hozzánk a klubos esték után inni. Mikor elég idős lettem, a klub egy eldugott részében találtam rá 2 összefonódó testre. Egymást csókolgatták kéjesen, mígnem az egyik felkapta a fejét:

-A fenébe... Bocsi, de jelenleg nem veszünk be harmadikat. Ez csak a kettőnk ügye-hajolt vissza barátjához egy magas barna hajú férfi. 

-Én nem is... 

-Csak kopj le!-mondta nekem, mielőtt befejezhettem volna.

Az alul lévő szőke hirtelen felkapta a fejét, majd odébb taszigálta a barna hajút:
-Állítsd le magad, Minho! Hogy lehetsz ekkora bunkó? 

-Éppen félbeszakított minket.. 

-Ennyire kiéhezett vagy? Menj és találj akkor valaki mást.. Végeztem...-állt fel a szőke, miközben Minho idegesen mért végig engem. 

-Nem akartalak titeket megzavarni..

-Semmi gond, már úgyis elegem volt... -vette fel a felsőjét, majd odébb rángatott.

-Miért? 

-Untam... Annyira nem volt érdekes kliens. 

-Kliens? 

-Umm.. Azért vagyok itt, hogy szórakoztassam a vendégeket, de néha túl messzire mennek-forgatta meg a szemeit...

-Te egy PLAYBOY vagy?-néztem rá meglepetten...
-Ha úgy veszem, akkor igen, másodállásban.-nézett rám mosolyogva. A váratlan helyzettől nem kaptam levegőt. A srác szöszke haját bámultam, majd szemeim lejjebb tévedtek, egyre lejjebb. Ő elkapta a pillantásomat, majd egyenesen feltette a kérdést:
-Szeretnél egy éjszakát?